„Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.” (Ézs 49,23c)

„Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” (Lk 12,11–12)

Továbbtanulási beszámoló: Kitajka Béla, gépészmérnöki kar BME

 

Amikor megkaptam a levelet melyben értesítettek, hogy felvettek a Műegyetem Gépészmérnöki Karára, egyszerre örültem és féltem is kicsit. Az ember először el se tudja képzelni, hogy az egyetemen miként mennek a dolgok, mi a rendszer ott.

Ráadásul a fizika érettségem nem is sikerült annyira jól és csak középfokú volt, rögtön arra gondoltam nem fogom tudni behozni a hátrányt. De hamar rájöttem, hogy az egyetem tele van segítőkész rendes emberekkel, és persze sok munkával meg az ő segítségükkel teljesítettem az összes szakmai tárgyat, és 2.félévre is mindent fel tudtam venni.  De amire legtöbben kíváncsiak: a közösségi élet és a bulik. Szerintem elég ha annyit mondok mindenki meg fog lepődni mikor elmegy itthonról és először kerül egy egyetemi rendezvényre. Hogy csak párat említsek: buli egy nagyméretű hajón ami bejárja a Dunát, Gólyabál Pest egyik legigényesebb konferenciákat is tartó szórakozóhelyén vagy csak éppen egy kötélhúzás a szemközti egyetemmel, ami miatt mellékesen le kell az egész Erzsébet-hídat zárni mert több ezren vagytok.
Szerencsésnek érzem magam, hogy azokban a padokban tanulhatok ahol hazánk számos Nobel-díjas tudósa is,  hogy a szakmához kiemelkedően értő de ugyanakkor jóindulató(esetek nagyrészében) tanárok tartják valamint azért mert rengeteg új ismeretséget szereztem amik akár életreszóló barátságok is lehetnek.
Egyáltalán nem bántam meg a döntésem, persze elég sokat kell tanulni, de az egyetemi közösség összetartó és kisegítjük egymást, legyen ez vizsga előtti felkészülésen, vagy egy szórakozó helyen vizsga után.

 

 

 

 

 

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen