Első évem az egyetemen: Tóth Arián
- Részletek
- Készült: 2019. május 16. csütörtök, 09:49

Első évem az egyetemen. Inkább két félévem az egyetemen. Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott. Többek között az idő „mérése” is.
Második szemeszteremet fogom befejezni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán, azon belül Járműmérnöki szakon. A váltás a kis kertvárosias, csendes Szarvasról a nagy és nyüzsgő kétmilliós Budapestre egy nagy változást hozott. Viszont sokkal zökkenőmentesebb volt, mint azt még nyáron gondoltam. A tömegközlekedés jól működik és viszonylag egyszerű, ezért nem szabott gátat a város megismerésének, amit fiatalság és az ebből adódó kíváncsiság hajtott és hajt még mind a mai napig.
A tanulás azonban nem így ment. Maga az egyetem és azon belül a kar is az átlag felett áll a számonkérések szempontjából. Így visszatekintve az egész gimi és az érettségi is csak egy jóleső kocogásnak tűnik az egyetemi maratonhoz képest. Nincsenek már tanárok, akik úgy ismernek minket, mint mi magunkat, akik vigyáznak ránk. Neptun-kódok vagyunk. Egy a sok közül. Magadnak kell megérteni az anyagot, de ebben persze a barátok is segítenek.
Ennek is megvan a jó oldala. Megtapasztaljuk, milyen érzés lehet felnőttnek lenni. Új ismerősök, új tapasztalatok és a tanulmányok, melyek igazán érdekelnek. A legjobb érzés, amikor a megszerzett tudással átmész egy vizsgán.
Nehéz, de nem szabad feladni. Hajtani kell a végéig és majd végül kifizetődik az ára.