Covid beszámoló - Veszter Dóra

Részletek

Készült: 2021. március 02. kedd, 11:16

2020 márciusától szinte semmi sem alakult úgy, ahogy azt az ember elképzelte, eltervezte. Gondolom, értitek, miről beszélek. Elmaradt ünnepségek, rendezvények, diáknap, bulik, és hát az online oktatás. Senki sem így képzelte el, és még mindig itt tartunk. Nagyon  rányomta ez a helyzet mindenre a bélyegét.

Jelenleg végzős gyógytornász hallgatóként nagyon furcsa volt, hogy monitor előtt tanultunk meg beteget kezelni. Pont azok a félévek maradtak el, amikor a gyakorlati rész lett volna a klinikán. Aztán ősszel jött a hír, hogy az egészségügyi képzésben résztvevő hallgatók kirendelhetők. Ez eléggé ránk hozta a frászt. Elég hamar kiderült, hogy közel sem olyan a kirendelés, mint amilyennek azt feltüntették. Messze, ismeretlen városba is küldték a hallgatókat, teljes fejetlenséggel indult a dolog.

Én ezt el akartam kerülni. Kiküszöbölni a kirendelést.  Ezért jelentkeztem az Országos Mentőszolgálathoz önkéntes munkára, méghozzá a tesztelésben segédkeztem. Szerencsére, hogyha önkéntesnek ment valaki, akkor még volt lehetősége választani, hogy melyik megyében milyen feladatot szeretne ellátni. Teljes félelemmel és izgalommal néztem elébe a feladatnak, de tudtam, hogy ezt meg kell csinálnom, hogy később ne kerülhessek rosszabb helyzetbe/ne rendeljenek ki. November 23-án el is kezdődött Szegeden az OMSZ-nél a munka. Első két nap igazából csak megtanultuk, hogy mit, hogyan kell csinálni. Hogyan tudjuk elkerülni a munkánk során a vírussal való megfertőződést. Hogyan lehet megcsinálni a híres-neves dokumentációt, hogyan kell helyesen beöltözni és kivetkőzni. Valamint a mintavételezést is megtanultuk.

Alap esetben 8 vagy 12 órás műszakokban lehetett elvállalni a munkát, de hogyha valakinek bármi miatt nem felelt meg egy-egy időpont, akkor azt rugalmasan kezelték. Minden nap olyan beosztás született, ami minden félnek megfelelő volt.  Még azt is lehetett jelezni, hogy milyen mintavételre szeretnénk kerülni. Első nap én statikus ponton voltam, ami azt jelentette, hogy egy arra kialakított rendelőben voltunk mi tesztelők, a betegek pedig időpontra érkeztek a helyszínre. Minden beteg után széket fertőtlenítettünk és kesztyűt cseréltünk.  Másfél óránként tartottunk egy szünetet. Az a szoba, ahol a tesztelés zajlott, volt a piros zóna. Ez fertőző zónának számít, csak védőfelszerelésben lehettünk ott. Onnan szünetekben először a sárga zónába léptünk, ott levettük a fertőzőnek tekintendő védőfelszerelést: arc pajzsot, az 1. pár gumikesztyűt , a ruhát, a 2. pár kesztyűt és az FFP maszkot. Majd a legalsó 3. kesztyűben és egy új maszkban kiléptünk a zöld zónába. Ott megszabadulhattunk az utolsó pár kesztyűtől. Természetesen minden fázis után kezet kellett fertőtleníteni.  A visszaöltözés is ugyanilyen hosszú procedúra volt. 1 nap alatt 1 mintavételi ponton 60 beteget teszteltünk le. Ez minden nap így volt. Kontaktok, nagyon betegek és kevésbé betegek, gyerekek, idősek… mindenki megfordult ott.

A másik mintavételi lehetőség a mobil pont volt. Én ebben szerettem nagyon lenni. Ez azt takarta, hogy reggel felvettük a mintavételi autókat és a megadott címekre elvezettünk, én és a társam, ahol a saját lakcímükön teszteltük le a betegeket. Egy nap akár 20-25 címre is ki kellett menni. Nem tűnik soknak, de amikor a két cím teljesen másik faluban található, akkor nagyon sok idő elment vele. Volt, amikor 24 címet 10 óra alatt tudtunk elvégezni. Hála az időjárásnak és a forgalomnak. Ez számomra több kihívást tartogatott, ugyanis itt teljesen magunknak kellett megoldani mindent.  Kezdve azzal, hogy egy teljesen idegen autóval kell megtalálni az ismeretlen környéken a betegek házát/lakását. Az első letesztelt beteg után a ruhánk miatt a kocsi is fertőzőnek számított, így az evés-ivás-mosdó megoldása is kreativitást igényelt a kocsi és a ruha miatt is. De az utazás alatt jókat beszélgettünk, rádiót hallgattunk, viccelődtünk.

Nagy meglepetéssel töltött el minket, hogy mennyire kedvesek voltak az OMSZ dolgozói is, nagyon hálásak voltak, hogy levettük a vállukról ezt a terhet. Így, hogy mi hallgatók elvégeztük a mintavételt, nekik volt kapacitásuk a mentési feladatokat gondtalanul ellátni. 2. nap már minden rossz szájíz nélkül mentem dolgozni, mert jó volt a hangulat. Tudtuk, hogy mennyire nagy segítség vagyunk nekik. Rendkívül sok emberrel találkoztunk, mindenki máshogyan állt a vírushoz, de velünk nagyon kedvesek voltak, nem volt probléma a tesztelések során. A gyerekeknek meséltünk, játszottunk, hogy megengedjék, hogy levegyük a mintát. Az idősebbeknek mindent elmondtunk, hogy le tudják írni és megjegyezni, hogy mi a teendő. Pár embernek, aki sokat kérdezett, azoknak megfelelő választ adtunk. Aki nagyon megijedt, azt megnyugtattuk. Aki pedig nem akarta komolyan venni, neki pedig elmagyaráztuk, hogy most pedig vigyázni kell. Nagyon sokat tanultam ebből a helyzetből. Empátia, megértés, határozottság és még sorolhatnám. A többi hallgatóval is jóban lettem, barátokat szereztem. És nem mellesleg abból az egy hétből az lett, hogy a mai napig érvényes önkéntességi szerződésben állok az OMSZ szegedi pontjával.  A vizsgaidőszak is úgy telt, hogy szinte minden héten voltam tesztelni 1-2 napot, de volt, hogy teljes hetet is dolgoztam. Mindig meg tudtuk oldani, hogy legyen idő tanulásra is.

Minden téren csak tudást szereztem. Örülök neki, hogy ebből a nehéz helyzetből is sikerült pozitívumokat meglátnom, mert sok – a későbbiekben is hasznosítható - tapasztalattal lettem gazdagabb.

Veszter Dóra