Covid beszámoló - Takó Liliána

Részletek

Készült: 2021. március 02. kedd, 11:16

Takó Liliána vagyok, 2019-ben végeztem a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium biológia tagozatán. Azóta a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának másodéves mentőtiszt szakos hallgatója vagyok.

2020. októberében elsők között jelentkeztem a Minisztérium felhívására, mely szerint a kialakult veszélyhelyzetben önkéntes egészségügyi hallgatók jelentkezését várják tesztelési szolgálatra. A következő hónapban már meg is kaptuk a "behívónkat". A kórházi mintavételezés helyett vállaltuk egy egyetemi társammal, hogy kivonuló szolgálatot látunk el. Az ország észak-alföldi régiójában olyan településekre kellett ellátogatnunk, ahonnan a fertőzésgyanús személyek nehéz anyagi helyzetükre vagy idős korukra, betegségükre való tekintettel nem tudtak bemenni a mintavételi pontokra. Ehhez az Országos Mentőszolgálat biztosította a járművet és a védőfelszerelést.

A szolgálat nehéz volt, hajnalban kezdődött és gyakran éjfél körül térhettünk vissza a szigorúan elkülönített szálláshelyünkre, de kárpótolt bennünket, hogy mindenhol hálás szívvel vártak és köszönettel fogadták a munkánkat.

A nehezen megtalálható, eldugottabb kis falvakban, ahol a GPS sem tudott segíteni, mindig akadt egy-egy lelkes helybéli, aki akár a kocsi mellett futva is képes volt elvezetni bennünket a keresett címhez. Sok esetben már a falu szélén kisebb csoportosulások várták az érkezésünket. Ilyenkor büszkék voltunk magunkra, a gyakran 6 számmal nagyobb,  szkafander jellegű védőruházatunk ellenére is. Az emberek tudták, hogy a sok kellemetlenség ellenére is minden értük és az egészségük megóvása érdekében történik.

A nap végén, a túra során összegyűjtött negatív mintákat a nyíregyházi laborközpontban kellett leadnunk, ahol további vizsgálatok alá vetették őket, hogy teljes biztonsággal kizárhassák a fertőzést.

Hamar szembesültünk azzal, hogy romlik a helyzet, egyre több a beteg, így folyamatosan szükség volt a munkánkra tekintet nélkül arra, hogy mindeközben a félévi vizsgáinkra is készülnünk kellett. A feszített tempó majd csak január végére enyhült.

Mindemellett átvezényléssel Békéscsabán és városunkban további szolgálatot láttam el a Szarvasi Járási Hivatal felkérésére. Itt a szociális és a nevelési-oktatási intézmények dolgozóinak szűrését végeztem. Örömmel találkoztam gyermekkori pedagógusaimmal, akik számára megnyugtató lehetett, hogy ismerős személy végzi az időnként nem túl kellemes vizsgálatot.

Bízom benne, hogy a munkánkkal hozzájárulhattunk a vírus terjedésének visszafogásához, amihez a mai napig mindannyiunk összefogására szükség van.