„Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.” (Ézs 49,23c)

„Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” (Lk 12,11–12)

Covid beszámoló - Nyerges Alíz

Egy hallgató segítsége a járvány elleni küzdelemben

2020. novemberében már voltak előfutári annak, hogy az egészségügyi hallgatóknak részt kell vennie a járvány elleni küzdelemben. Előszőr megijedtem a nagy bizonytalanságtól, ami a feladat mögött állt. Nem lehetet tudni, hol kötsz ki és mennyi időre. Minden tiszteletem azokkal a hallgatókkal szemben, akik az első körben elvállalták a feladatot. Mikor már egy hete töltöttem tanulmányaimat az online oktatás világában, 2020. november 20.-án érkezett egy telefon. Felkértek, hogy önkéntes munkát végezzek itthon, Szarvason… Elvállaltam. Elvállaltam, mert láttam, hallottam az egyetemen keresztül, hogy mekkora szükség van ránk, és az egészségügyi dolgozóknak is segítségre van szükségük. A feladat mögött már nem volt akkora bizonytalanság, és örültem, hogy segíthettem, ráadásul itthoni közegben.

Hétfőn korán reggel kezdtük az önkéntes munkát. Első körben egy tájékoztatón, illetve egy oktatáson vettünk részt. Megtanultuk, hogyan kell beöltözni, mintát venni a „pácienstől” és a tesztet megcsinálni. Majd ezek után természetesen mi is átestünk az első tesztelésünkön. Nem egy kellemes élmény az ember számára, hisz nem nagyon tapasztaltuk, hogy ilyen mélységekben az orrüregünkben kutakodnak. A tájékoztató előtt beosztották az úgynevezett Teameket. Egy Teambe 2-3 hallgató –Orvostan-, Egészségügyi- vagy Gyógyszerészeti hallgató lehetett. Én Horváth Edittel, volt Vajdás diákkal alkottam egy Teamet. A másik Teamet szintén volt Vajdás diákok alkották, Molnár Pálma és Takó Lili.

Ezek után elkezdtük a kéthetes önkéntes munkánkat. A feladatunk az volt, hogy az oktatási intézmények dolgozóit leteszteljük és kiszűrjük a fertőzötteket. Összességében a munka nagyon pörgős volt. Gyorsteszteket csináltunk, melynek pár perc múlva már megvolt az eredménye. Levettük a mintát az orrnyálkahártyájából, a pálcikát egy folyadékkal töltött műanyag kémcsőbe helyeztük. Ezután a folyadékkal elkeveredett mintát egy kazettára csepegtettük. Sokakat a kazetta kinézete és működési elve a terhességi tesztre emlékezteti. Egy kis sávban felszaladt a folyadék, majd meg kellett jelennie a C mint Control csíknak, ekkor érvényes a teszt. Ha a T csík is megjelenik, akkor az pozitív. Tehát egy csík negatív, két csík pozitív. A feladatokat Dittivel egymás között felváltva beosztottuk. Egyikünk levette az orrból a mintát, a másikunk a kazettára csepegtetett. Így pár óra alatt akár 80 embert is le tudtunk tesztelni.

Fárasztó volt egyrészt, azért, mert mint írtam, pörögni, folyton koncentrálni és tevékenykedni kellett. Ezeken a tényezőkön kívül azt tapasztaltuk, hogy maga az öltözékünk viselése is energiát vett el tőlünk. Sebészeti ruhában, amihez hozzáragasztottunk 3 kesztyűt,- a mikro lyukak miatt-. A fejünkön FFP maszk, szemüveg, plexi és egy hajháló volt. Minden, ami felismerhetetlenné tett bennünket, elnyomta fejünket. A küldetésünk végére az orrunkon már kis dörzsölés nyomok voltak, meg sebtapasz. Főleg a várakozások alatt volt nehéz ezt eltűrni, de a tesztelés alatt szerencsére nem volt időnk ezzel törődni.

A nehéz része, amit még megemlítenék a tesztelésnél, hogy hallgatóként otthon várt ránk egyetemi kötelességünk mindezek mellett is. A szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak határán jártunk akkor, és sok számonkérés már kopogtatott az ajtónkon. Fáradtan hazaérve még le kellett ülni és tanulni az anatómiát, élettant és más nehéz tárgyakat, melyek az egészségügyben szükségesek lesznek. Ezek ellenére sem bántam meg, és szerintem a csapat társaim is ugyanezt érzik.

Nem bántuk meg, mert a két hét alatt rengeteg új ismeretet tapasztaltunk és tanultunk meg a tesztelés során. Egyfajta kaland volt számunkra ebben a pandémiás helyzetben. Megtanultuk, hogy ahány ember, annyiféle orrüreg, reakció és hozzáállás. A hátsó garatfalhoz ritkán volt könnyű eljutni, mivel az emberek többségének nem nyílegyenes az orrsövénye. Ez pedig azt okozta, hogy a mintavétel néha tovább tartott, mire megtaláltad a tovább vezető utat, ezért persze az alanynak ilyenkor még kellemetlenebb és hamar elfogy a türelme. Amikor meg ösztönből hátra fele mozdulnak vagy eltolják a kezemet, még jobban megnehezíti a mintavételt. Persze mindig találtunk megoldást és a végén sikeresen tudunk mintát venni. Tapasztalataink szerint érezhetik csikisnek, a fájdalmas vagy a kellemetlen érzésről már nem is beszélve. Gyakran előfordul könnyezés, tüsszentés vagy köhögés. Ritkán egy kis vérzés. Extrém esetnek mondanám, bár nálunk szerencsére nem történt ilyen, de az oktatáson felkészítettek minket arra, hogy a mintavételkor akár le is hányhatnak bennünket. A biológiai reakciókon kívül számos érzelmi reakciót is tapasztaltunk. Az ijedtség és a bizonytalanság a legtöbb embernél előfordult. Persze ez természetes érzelmi reakció az elején. Rengeteg arcot láttunk, melyeken látszódott a meglepettség vagy akár a megkönnyebbülés. Ezek mellett rengeteg kíváncsi tekintettel is találkoztunk, akik érdeklődtek a munka folyamata iránt és sokszor felénk is tettek egy-két érdeklődő kérdést. A legtöbb érzelmi reakció, amit tapasztaltam, az a hála volt.

Hálát kaptunk azoktól az emberektől, akiket szűrtünk, az intézmények vezetőitől egytől-egyig, még attól is, aki csupán telefonon kért tőlünk segítséget. Ez volt a két hét során számunkra a legnagyobb dopping.

 Ezúton is szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik segítették munkánkat. Ennek a sok pozitivitásnak köszönhetően, amit kaptam, a jövőben várhatóan folytatni fogom munkálataimat a járvány elleni védekezésben az oltópontokon is.

Nyerges Alíz Eszter, elsőéves gyógytornász - hallgató, volt vajdás diák.

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen