Bogár Gábor

Részletek

Készült: 2022. június 14. kedd, 13:25

Már kisgyerekként mindig izgalommal figyeltem a vízen feltűnő kajakosok edzéseit, mivel víz közelében laktunk, viszont akkor még nem volt elképzelésem arról, hogy egyszer majd én is hajóba ülök. A lehetőséget, hogy végülis kajakozni kezdtem, nem saját magamnak köszönhetem. A Fő téri iskolában voltam első osztályos, tesi tagozatos, meglehetősen energikus kisgyerek, amikor Bátor Gyuri bácsi, vagy ahogy sokan ismerik, Doxi bácsi, aki egyébként a testnevelő tanárom is volt, feltette a nagy kérdést a szüleimnek és nekem, hogy nincs-e kedvem részt venni a nyári szünetben esedékes kajaktáborban.

A kajaktábor annyira jól sikerült, hogy ottragadtam. Ősztől kezdve már rendszeresen részt vettem az edzéseken, és mindezt egy nagyon jó közösségben tehettem. Ekkor 7 éves voltam. Innentől kezdve a nyarak a versenyekről szóltak.

Ahogy teltek az évek, saját magam és persze Gyuri bácsi kitartásának köszönhetően elkezdtek jönni a sikerélmények, az eredmények. Mini kajak kettesben egy szarvasi társammal, Megyik Áronnal kölyökként, majd gyermekként többszörös országos bajnokok lettünk éveken át, 2006-ban pedig bekerültünk a kölyök válogatottba. Később, 2009-ben serdülőként egy szintén szarvasi társammal, Váncsodi Norbival 1000 m párosban, miután itthon megnyertük az országos bajnokságot, kijutottunk az Olimpiai Reménységek Versenyére, ahol ötödik helyezést értünk el.

Ezt követően már ifi korosztályban 2011-ben egy szolnoki sráccal, Gál Petivel nyertük meg az országos bajnokságot, és Lengyelországban 500 m párosban megnyertük az Olimpiai Reménységek Versenyét, négyes 200 m-en pedig másodikok lettünk. Ezek voltak életem első nemzetközi érmei, ráadásul az egyik egy aranyérem. Innentől kezdve már folyamatosan tagja voltam a korosztályos válogatottnak, és több országos bajnoki címet is szereztem az évek alatt.

Kajak egyesben 2014-től kezdve már U23-asként jelentem meg az élmezőnyben, és kerültem be a válogatottba. Ez év őszén Szolnokra igazoltam, és ott folytattam tovább pályafutásomat. Az igazi áttörés számomra a 2015-ös év volt, amikor 1000 m egyesben megnyertem az U23-as VB válogatót, és Portugáliában 3. helyezést értem el, 1000 m négyesben pedig ezüstérmet szereztünk. Ezt követően ugyanebben az évben az Európa-bajnokságról is két éremmel tértem haza, ugyanezekben a számokban egy-egy ezüstérmet szerezve.

Ezután 2016-ban az U23-as Európa-bajnokságon egyes 500 m-en harmadik, 1000 m négyesben pedig második helyezést értem el. 2017-ben két számban indultam a világbajnokságon, ahol 1000 m párosban és 500 m négyesben is ötödik helyen zártam a versenyt.

Életem első felnőtt világbajnokságán 2018-ban vettem részt Portugáliában, ahol 1000 m négyesben hatodik helyezést értünk el.

Az utolsó nemzetközi versenyemen 2019-ben indultam a szegedi világbajnokságon, ahol 500 m párosban ötödik helyen zártam.

Az élsportot 2020 júniusában hagytam abba, 26 évesen. Jelenleg szakmai karrieremet építem, emellett a család kapott nagy szerepet az életemben. A sportot, a kajakozást viszont nem hagytam abba, rendszeresen járok edzésre, és mivel jelenleg újra Szarvasra költöztem a családommal, szinte minden nap beállok Gyuri bácsi edzéseire, ahol minden elkezdődött.