„Aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti [Istent].” (Péld 14,31b)

„Jézus így válaszolt neki [az ifjúnak]: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” (Mt 19,21)

Ruzsinszki György

 

1977-ben születtem Szarvason. Gyermekkoromban nagy hatással voltak rám Bruce Lee filmjei, és testvérem, aki már karatézott. Szerettem volna kipróbálni, de nem engedte, azt mondta, először erősödjek meg, és majd tizennégy éves koromban beszélhetünk róla.  Így harmadikos koromban eljutottam Bátor György edzésközpontjába.

Nem válogattak be az iskolai felmérésen, de bekéredzkedtem, ő pedig megengedte, hogy csatlakozzam. Megbecsültem a lehetőséget, onnantól kezdve soha egy edzésről sem hiányoztam. Nagy hatással volt rám Ő is, tetszett a légkör, a következetesen felépített edzések, a szakmaiság, rendszeresség, és az abból eredő fejlődés. Innen egyenes út vezetett a kajaktelepre. Itt bár az edzéseken rendre ott voltam, igazi sikereket nem tudtam elérni, tizenhárom évesen éreztem, hogy tovább kell lépnem. Egy év birkózás után elértem a tizennégy éves kort, amivel megnyílt előttem az út az áhított karate felé: 1991.szeptember 5-én léptem át először az edzőterem kapuját. Mestereim Lovász György és Farkas András voltak, akik ma is aktívan gyakorolják a karatét. A hagyományos öltözet, a technikák, japán szavak, mesterek, formagyakorlatok varázslatosan hatottak rám. Legjobban azonban mindig a küzdelem érdekelt. Már az elején kiderült, hogy ehhez tehetségem is adatott. Élvezettel készültem és lépdeltem előre az övfokozatok terén, de egyre inkább érdekelni kezdett a versenyzés. Nagy hatással volt rám Dr. Gulyás Péter, aki számos gyakorlati megoldással gazdagította repertoáromat. Hamar sikerült országos mezőnyben is eredményeket elérnem, ami még jobban motiválni kezdett. Továbbtanulásnál döntő szempont volt, hogy Budapestre kerülhessek és még komolyabban a versenyzés irányába fordulhassak, ahol edzőpartnerek tekintetében nagyobb lehetőségeim volt. Itt jutottam el a Jugoszláviából érkezett mesteremhez, Miran Budához, aki a karrierem végéig elkísért. Vele szereztem meg első felnőtt magyar bajnoki címemet, amit utána sikerült kétszer megvédenem. Az eredmények alapján meghívást kaptam a felnőtt válogatottba, aminek 1998-2008-ig oszlopos tagja voltam. Öt Európa-bajnokságon képviselhettem Magyarországot, több nemzetközi versenyen is dobogóra állhattam, a milánói Golden League tornán pedig a bronzéremért küzdhettem. Versenyzői pályafutásomat követően szülővárosomba visszatérve családot alapítottam és edzősködésbe kezdtem Lovász György mellett, az ifjúsági versenyző csapatot kezdtem építeni, párhuzamosan pedig megbízatást kaptam először a korosztályos, majd 2012-2018-ig a felnőtt válogatott vezetésére. Ez idő alatt csapatunk Egyetemi Európa bajnok lett, egyéniben is sikerült aranyérmet hozni, a hivatalos vb-n pedig versenyzőnk a döntőbe jutott. 2016-tól megbízatást kaptam a Dél-Alföldi Régió vezetésére, ahol az EMMI jóvoltából egy minden igényünket kielégítő edzőteremmel gazdagodhattunk. Jelenleg közel 60 tanítvánnyal büszkélkedhetem, 20 fős versenyzői csapattal, magyar bajnokokkal, érmesekkel, országos diákolimpiai helyezettekkel. A gimnázium növendékei közül válogatott kerettag lett Müller Péter, Kerti Kelemen, Nagy Máté, Tálas Bendegúz, Sindel Márk és Frankó Dániel tanítványom is. Legnagyobb eredményként a Dél-Alföldi Karate Akadémia kötelékében György Dániel Európa-bajnoki címét könyvelhetem el, aki a magyar karate 40 éves történetében elsőként állhatott a dobogó tetejére kontinensviadalon.

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen